Szereplők |
Csokonai Színház (2019) Rendező: Szikszai Rémusz |
Kornél (a vőlegény, ornitológus) |
Mercs János |
Stavros (Kornél apja) |
Mucsi Zoltán |
Janis (Kornél féltestvére, jogász) |
Janka Barnabás / Takács Dániel |
Féreg (Kornél barátja, mikrobiológus) |
Kurely László / Gelányi Bence |
Titusz (a pincér) |
Kiss Gergely Máté |
Tretén (újságíró) |
Rózsa László |
Dió (a menyasszony vendége, dobos) |
Papp István |
A Nő |
Nagy Kíra / Kuczmog Klaudia |
Esküvő! Neked mi jut eszedbe, ha meghallod ezt a szót? Örök szerelem, boldogító igen és hajnalig tartó mulatság. Talán eszünkbe se jut, hogy az egyik fél az utolsó pillanatban meggondolhatja magát és teljesen máshogy alakul az este, mint ahogy tervezték.
A kibérelt vendéglőbe a teljes násznép helyett csak néhány vendég érkezik meg. A vőlegény kórházban van, Janis pedig elkísérte, de hamarosan ők is csatlakoznak a néhányfős társasághoz. Megtudjuk, hogy a menyasszony az oltárnál bevallotta, nem szereti Kornélt és azzal a lendülettel megcsókolta Tretént. Így már érthető, hogy mi okozta a két férfi sérüléseit – összeverekedtek. Kiderül, hogy Tretén házas és boldog családapa, soha semmi nem volt közte és Alicia, a menyasszony között. Ezt persze a történtek után senki se hiszi el, de szerencsére van egy hangfelvétele az esküvőről – hiszen újságíróként volt jelen. Alicia a következőt mondta: „legfőbb, hogy az ember hű legyen a szerelméhez, másé a szívem”. Egyetlen szóval se említette, hogy kit szeret. És hogy akkor mégis mire volt jó ez az egész? Azt Dió meséli el.
(a képen: Janis, Féreg, Kornél, Stavros, Dió és Titusz)
Alicia egy híres énekesnő, Dió pedig az ő zenekarában dobol. Azt tanácsolták nekik, hogy hívják fel magukra a figyelmet, lehetőleg nagy botrányokkal – így fogja őket mindenki megismerni. Kornél, az ismertté vált, mégis egyszerű ornitológus tökéletes eszköz volt ehhez. Alicia pontosan tudta, hogy a meghiúsult esküvő másnapján megjelenő cikkekben szó szerint fogják leírni a szavait – melyekben az új lemezük és daluk címét idézte nem sokkal azok megjelenése előtt. Jól ki volt ez találva, kérem szépen.
Stavrosnak eddig se volt egyetlen kedves szava se a menyasszonyról, ezek után pedig még jobban szidja nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket használva. A darab során többször is megállapításra kerül, hogy minden nő kokott (ők nem így fejezték ki magukat) – leszámítva persze a saját rokonokat. A férfiak se tökéletesek, de esetükben csak a tesztoszteron a hibás, nem pedig a férfi maga.
(a képen: Janis, Féreg, Tretén és Stavros)
Ha jól tudom, eredetileg csak hét férfi játszik a darabban, de Szikszai Rémusz rendezésében feltűnik A Nő is. Nincs folyamatosan jelen, néha átsétál a színpadon és egy odaillő dalt énekel. Ahogy fogy a vodka, úgy erednek meg a nyelvek és mindenki elmeséli, milyen tapasztalatai vannak a nőkkel. Őrült és mindent elsöprő szerelem, ami hatalmas csalódással végződik. Hallhatunk egyéjszakás kalandokról és érzelemmentes kapcsolatokról is. Kiderül, hogy Tretén feleségének is volt némi köze Dióhoz, Stavros régi szerelme pedig nem más, mint Titusz édesanyja. Mindenkinek van egy története, és mindegyik hölgyet A Nő karaktere jeleníti meg.
(a képen: A Nő)
Kornél és Féreg számos példát hoznak az állatvilágból, ahol megfigyelhető a hím küzdelme a nőstényért és a nőstény hűtlensége egyaránt. Így van ez az emberek esetében is, erre Treténtől hallhatunk statisztikákat és filozófiai gondolatokat. A férfiak jól kibeszélik egymás között a nőket, hogy milyen számítóak és kegyetlenek tudnak lenni, de azt is bevallják, hogy nélkülük nem tudnának élni. Miért vesz egy férfi méregdrága autót és luxuslakást? Természetesen azért, hogy a nőt lenyűgözze. Minden gondolata és minden cselekedete középpontjában a nő áll, vagyis mindennek a tesztoszteron az oka.
Remekül keretbe foglalja a darabot, hogy egy meghiúsult esküvővel kezdődik, és azzal is zárul. Titusz alkalmi partnere babát vár, ezért el akarja vetetni magát a férfivel, aki végül oltárhoz vezeti a nőt. Az előadás végén nem csak a csók csattan el, hanem a pofon is.
(a képen: Titusz esküvőjére készülve)
Ez a darab a maga hímsoviniszta humorával a férfiak elé is görbe tükröt állít és tele van öniróniával. Nem finomkodó, de rendkívül szórakoztató – ha a néző is nyitottan áll hozzá. Ha nem tudod elviselni a színházban a cenzúrázatlanságot, spórolj meg magadnak egy felháborodást. Ha viszont helyén tudod kezelni a durva szöveget és képes vagy humorral fogadni az elhangzottakat, remekül fogod magad érezni ezen az előadáson.
Sok színház fél ettől a darabtól, mert egyszerűen nem lehet konszolidáltan tálalni és ez bizony megosztó lehet. De valljuk be, van létjogosultsága. Van igazság az elhangzottakban és beszélnünk kell róla. Azt kérdezed, hogy engem zavarnak-e a trágár kifejezések a színpadon? Ha úgy hangzanak el, hogy nem tesznek hozzá semmit az előadáshoz, akkor igen (pl. ha egy Shakespeare-dráma szókincsét bővítené valaki ezekkel a szavakkal, az kifejezetten zavarna). De ha az életben is megtörténne ez az eset, nem fogalmaznának szofisztikáltabban az urak, így valósághű az előadás.
(a képen: a utolsó jelenet, Titusz esküvője)
Nem véletlenül ajánlott tizenhat éven felülieknek ez az előadás. Bizonyára sokakat megbotránkoztatna, de nekem tetszett. Lehetne akár egy mély dráma is, de vígjátékba csomagolva sokkal könnyebben emészthető. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a néző részéről is fontos a nyitottság, hogy akarja befogadni – és ez nem csak erre a darabra igaz. Azok számára ajánlom, akik szeretik a kortárs darabokat és nem félnek az öniróniától.
A képek forrása: a Csokonai Színház honlapja és facebook oldala