Van egy mondás, miszerint „legszebb öröm a káröröm”. Bennünk van, hogy örülünk annak, ha nem velünk történik meg valami rossz, hanem mással. Jó érzéssel tölt el, ha valaki visszakapja az élettől azt a kellemetlenséget, amit ő okozott nekünk és néha jól esik nevetni azon is, hogy mások szerencsétlenebbek nálunk. Ez persze nem szép, de hát emberek vagyunk.

Pierre és barátai hétről hétre megrendezik a balfácánok vacsoráját, ahová mindig visznek valakit, akin szórakozni lehet. Vadásszák azokat az esetlen embereket, akik viccesnek hiszik magukat, de ők inkább szánalmasnak mondanák. Legjobb, ha van egy nem mindennapi hobbija, amiről a legnagyobb szenvedéllyel tud beszélni akár órákon keresztül is. Pierre legújabb szerzeménye, Francois például gyufaszálakból épít maketteket – jó eséllyel indul a balfácánok bajnoka címért. Elhitették vele, hogy Pierre, Párizs legnagyobb könyvkiadója fotóalbumba szeretné rendezni a makettjeit, ez pedig hatalmas boldogsággal tölti el őt.

(a képen: Pierre és Christine)

A vacsorát azonban el kell halasztani, mert Pierre dereka becsípődik és az orvosa pihenést írt neki elő. Szomorúan telefonál, hogy lemondja az estét, de a balfácánja már elindult hozzá, így a könyvkiadó saját maga győződhet meg arról, mekkora fogás lett volna, és már alig várja, hogy bemutathassa őt a barátainak is. Francois nagyon lelkes, mindenáron szeretné megmutatni a makettekről készített képeket, Pierre viszont erősen tiltakozik. Azt mondja, hogy majd a vacsorán megmutatja őket, most inkább csak ismerkedjenek. Megtudjuk, hogy Francois az adófelügyelőség egyik könyvelője, felesége pedig elhagyta őt – mégpedig azzal az emberrel, akit a barátjának hitt.

Pierre fájdalmai nem szűnnek, Francois mindenképp segíteni szeretne neki. Hívni akar egy csontkovácsot, de a házigazda ragaszkodik Archambaud doktorhoz. Kompromisszumként arra jutnak, hogy nem hívnak fel senkit, a vendég menjen haza, Pierre pedig lefekszik aludni. Csörög a telefon, de nem tudják felvenni, ezért bekapcsol az üzenetrögzítő. Christine telefonált haza és közli, hogy elhagyja a férjét. Francois ezek után végképp nem szeretné magára hagyni újdonsült barátját. Ki is keresi a kezelőorvosa telefonszámát, azonban elnézi a sort, és Pierre régi szeretőjét, Marlénet hívja fel. Elmondja neki, hogy becsípődött a dereka és még a felesége is elhagyta. Ajjaj, kezdődnek a bonyodalmak…

(a képen: Francois és Pierre)

Francois úgy gondolja, hogy Pierret is egy másik férfiért hagyta el a felesége. Sikerült elültetni a bogarat a fülébe, Leblancra gyanakszik. Leblanc és Christine korábban közösen írtak egy könyvet, ezért azt találják ki, hogy Francois adja ki magát egy filmproducernek és mondja azt, hogy szeretné megvásárolni a könyv megfilmesítési jogait, majd a beszélgetés végén kérdezze meg, hol éri el a szerzőtársát – így kiderül, vele van-e. Zseniális terv, de Francoisnak nem sikerül zökkenőmentesen abszolválni. A jogokat megszerzi, de a szerzőtársra elfelejt kitérni. Gyorsan újratelefonál, Leblancnak azonban pillanatnyilag nem alkalmas, elkéri a telefonszámát, hogy vissza tudja hívni. Le is olvassa Pierre telefonszámát a készülékről, Leblanc pedig azonnal összerakja, hogy Christine elhagyta férjét – de nem miatta.

Pierrenek ennyi elég is volt, elfáradt és szeretné kipihenni magát. Lefekszik aludni, eközben Christine hazatér, Francois pedig azt gondolja róla, hogy ő Marléne. Az asszony így tudja meg, hogy férjének szeretője van. Mondanom se kell, hogy a mi kis könyvelőnk nagyon büszke magára, hogy sikerült kidobnia a hívatlan vendéget. Azt hiszem, ezen a ponton tényleg ráfér a nézőre pár perc szünet, hogy feldolgozza a látottakat és felkészüljön azokra a bonyodalmakra, amelyek ezután következnek.

(a képen: Christine és Francois)

A második felvonás elején Francois eldicsekszik Pierrenek, hogy sikeresen elküldte Marlénet. Vendégünk egyre jobban otthon érzi magát, hiszen már nem csupán a telefont kezeli magabiztosan, hanem ajtót is nyit, amikor csengetnek. Leblanc látogatta meg régi barátját, és elmondja Pierrenek, hogy a felesége szerinte Meneauxnál van – ő egy reklámügynökség tulajdonosa, aki arról híres, hogy mások nejét édesgeti magához párizsi garzonlakásában.

Elérkezett a pillanat, amikor Pierre már nem szórakozni akar Francoison, és még a balul elsült telefonbeszélgetéseit is megbocsátja. Az adóhivatal könyvelője ugyanis elmondja, hogy Meneauxnak van egy folyamatban lévő adóellenőrzése, amit egy kedves barátja, Cheval végez. Most először tényleg szüksége van a balfácánjára.

Időközben megérkezik a várva várt hívatlan vendég, akiről azt hitték, hogy már nem lesz rá gond. Marléne boldogan rohant szerelméhez, de miután nyilvánvalóvá válik számára, hogy nem látják szívesen, dühösen távozik. Így derül ki, hogy Christine járt otthon, de Francois tévedésből elküldte őt. Pierre nagyon ideges, de Leblanc visszafogja őt, hiszen soha nem volt még ekkora szükségük Francoisra. Kedves balfácánunk mindent megtesz, hogy jóvátegye baklövését. Felhívja Chevalt a meccs félidejében, de összevesznek azon, hogy melyik csapat a jobb, és ráteszi a telefont. Persze azonnal eszébe jut, hogy mi is volt a hívása eredeti célja és újratárcsáz. Sikerül rávenni Chevalt, hogy bemenjen a hivatalba az aktáért és elvigye Pierrehez – annak fejében, hogy a meccs második félidejét felveszik neki, mert ő a feleségének veszi fel a jégkorcsolya bajnokságot.

(a képen: Marléne és Pierre)

Nem volt túl bölcs gondolat meghívni egy adóellenőrt, a biztonság kedvéért minden bútort és festményt behordanak a hálószobába, még vacsorát is készítenek neki. Persze a borhoz öntenek egy kis ecetet, nehogy annak minősége buktassa le a gazdag könyvkiadót. Chevalt nem lehet átverni. Azonnal kiszúrja a festmények helyét a falon, és a por alakjából azt, hogy hol voltak bútorok. De most nem azért van ott, hogy túlórázzon. Átadja a címet és a telefonszámot. Persze mielőtt elindulnak Meneauxhoz, fel kell hívni, hogy megbizonyosodjanak arról, nála van-e Christine. Pierre és Leblanc nem telefonálhatnak, mert ha az asszony tényleg ott van, akkor mindkettejük hangját azonnal felismeri. Cheval hangját pedig Meneaux ismerné fel, szóval csak Francois maradt. Most azonban biztosra kell menni, ezért a vendéglátó ragaszkodik ahhoz, hogy hívás előtt elpróbálják, mit fog neki mondani.

Meneaux elmondja, hogy Christine lemondta a találkát és most nem vele van, hanem az adóellenőre feleségével. Cheval visszahívja Meneauxot, a telefonhoz hívatja feleségét és megkéri, hogy menjen szépen haza, majd hozzáteszi, hogy felvette neki a jégkorcsolya bajnokságot. Látszik rajta, hogy nagyon szereti a feleségét annak ellenére is, hogy megcsalta őt. Búcsúzóul megígéri Pierrenek, hogy még találkoznak – ezúttal munkaügyben.

(a képen: Francois, Cheval, Leblanc és Pierre)

Pierret telefonon keresik a kórházból, ahová Christinet szállították – autóbalesete volt. Marléne visszatér, és mindennek elhordja a könyvkiadót. Elmondja Francoisnak, hogy barátja egy gonosz ember és részletesen beszámol neki a híres vacsorákról is. A kedves vendégnek kezd világossá válni, hogy azon a bizonyos vacsorán ő lett volna a balfácán. Pierre persze kivágja magát, azt mondja, hogy Marléne bolond, nem szabad hinni neki. Christine telefonál, hogy megkérje férjét, ne menjen be hozzá. Tudja, hogy szeretője van, de férje azt mondja, hogy az egész históriát csak az a félnótás találta ki. Ezzel Francois számára egyértelművé válik, hogy Marlénenek volt igaza. Ennek ellenére felhívja Christinet, és elmondja neki, hogy férje mindent megtett azért, hogy őt megtalálja. Pierre belátja tévedését, és hogy ő sokkal nagyobb balfácán Francoisnál, aki az előadás zárásaképp beavatja új barátját a makettek rejtelmeibe.

Soha ne ítélj elsőre, hiszen mindig csak a jéghegy csúcsát látod, amikor megismersz valakit. Francoist a balfácánok bajnokaként ismeri meg a közönség, ez a jelző pedig percről percre, jelenetről jelenetre egyre jobban illik rá. Naivan sétál be Pierre lakásába és minden tettét a segítőkészség vezérli. Ő tényleg csak jót akart minden egyes telefonhívással, csak szegény mindig elszúrta. Őt is elhagyta a felesége, pontosan tudja, hogy mit érezhet most vendéglátója. Amikor meghallja Meneaux nevét, egyből felajánlja a segítségét, és sikerül is megszerezni a címet. Pierre folyamatosan sértegeti, végig az az érzése, hogy hülyének nézi őt, ennek ellenére nem hagyja magára. Mikor pedig nyilvánvalóvá válik számára, hogy miért is lett megívva, nem viharzik el idegesen, hanem a legnagyobb alázattal próbál meg mindent helyre hozni.

Pierrenek az a hobbija, hogy a Francoishoz hasonló balfácánokon szórakozik. Próbál a bizalmába férkőzni, és egyre jobban tetszik neki, egyre biztosabb benne, hogy ő az eddigi legnagyobb fogása. Azon már nem mulat annyira jól, amikor a saját bőrén tapasztalja meg, mennyire szerencsétlen is tud lenni a vendége. Szeretné kidobni a lakásból, de elérkezik az a pont, amikor mégis tűrnie kell, mert szüksége van rá. Akármennyire is szeretné rejteni, Pierre is egy esendő ember. Neki is vannak érzései, szereti a feleségét és mindent megtenne érte.

(a képen: Francois és Pierre)

Mercs János és Vranyecz Artúr egyetlen percre se hagyják unatkozni a nézőt, rendkívül szórakoztató párost alkotnak. Nagyon izgalmas látni, ahogy a két karakter megtalálja a közös hangot és mindkettejüknek megismerhetjük az érzéseit. Francois próbál mindent megtenni azért, hogy hasznára legyen Pierrenek, és láthatóan rosszul érinti, hogy csak szórakozni akartak rajta, mégis magától hívja fel Christinet a darab végén. Pierre végig azon igyekszik, hogy ne bukjon le vendége előtt, és próbálja nem mutatni az érzéseit. Eleinte magának se vallja be, hogy felesége tényleg nem akar hazaenni, a darab végére pedig belátja, hogy ő maga a világ legnagyobb balfácánja.

Francois ugyan nem szándékosan, de mégis elintézte, hogy érkezzen két hívatlan vendég: Marléne és Leblanc. Mind a ketten azonnal rohantak, amikor megtudták, hogy mi történt. Marléne azért ment, hogy együtt legyen a szerelmével, aki kidobta őt a lakásból. Meneauxnál keresett vigaszt, de egy másik nőt talált nála, ezért visszatért Pierrehez, támaszra pedig Francoisnál lelt. Leblanc, Christine egykori társa most azért jött, hogy segítsen őt megtalálni. Végig nagyon támogató és vissza is fogja barátját, ha épp arra van szükség.

Christine kérte Pierret, hogy hagyja ezeket a vacsorákat, mert primitívnek és gusztustalannak tartja őket. Szüksége lenne a férjére, de ő hajthatatlan. Neki is van egy vacsorameghívása, amire nem akart elmenni, de így kénytelen. Mint kiderült, Meneauxhoz volt hivatalos, végül azonban lemondta. Szereti a férjét, de haragszik is rá. Mégis hazamegy, de Francoistól megtudja, hogy párja szeretőt tart – ekkor telik be nála a pohár.

(a képen: Cheval, Francois és Leblanc)

Cheval – amikor megismerjük – roppant jól szórakozik azon, hogy Pierret felszarvazták. Mulattatja a tény, hogy a keresett asszony valószínűleg Meneauxnál van. Hamar az arcára fagy a mosoly, amikor megtudja, hogy Párizs legperverzebb embere az ő nejével tölti az éjszakát. Ráadásul egy barátja és két idegen füle hallatára derül ki, hogy ő az, akit megcsal a felesége a reklámügynökség tulajdonosával. Nehezen tudja megemészteni, ennek ellenére rajongva szereti asszonyát. Felhívja, megkéri, hogy menjen szépen haza, és még azt is fontosnak tartja elmondani, hogy felvette neki a jégkorcsolya bajnokságot. Ő, a legprofibb adóellenőr pontosan látja, hogy Pierre egy adócsaló, de a fent említett hír annyira lesújtja, hogy nem hozza lázba a munka és még a meccs második félideje se érdekli. Kárörvendő és vicceskedő figuraként érkezik, majd szomorúan és összetört szívvel indul haza.

Ez a darab pont olyan fordulatos, mint az élet maga. Gyakran nevetünk másokon, de nagyon fontos, hogy saját magunkon is tudjunk nevetni, hiszen az az igazi humor. Szeretettel ajánlom ezt a vígjátékot mindenkinek, aki szeretne egy estére kiszakadni a szürke hétköznapokból, hiszen a jókedv garantált, a felhőtlen szórakozásról hét kiváló színművész gondoskodik. Ha pedig elég nyitott vagy, akkor talán egy kis tanúságot is tudsz hazavinni az előadásból – még az is lehet, hogy egy kicsit magadra ismersz valamelyik karakterben.

A képek forrása a Csokonai Színház facebook oldala