Jézus életét, passiótörténetét még az is ismeri, aki nem forgatja rendszeresen kezében a Bibliát. Tudjuk, hogy értünk, bűnös emberekért született, magára vette vétkeinket, miattunk és értünk halt meg a kereszten. Harmadnapon feltámadt, majd negyven nappal később felment a Mennybe, hogy helyet készítsen a számunkra. Eddig semmi újat nem mondtam, igaz?

(A képen: Jézus viszi a keresztjét)

Viszont gondoltál-e már arra, hogy milyen érzés volt ez Máriának? Ő vajon hogyan élte meg, hogy elfogják és megölik a fiát? Erről szól ez a darab. Megváltónk édesanyja szemszögéből mutatja be az eseményeket János apostol tolmácsolásában.

Rögtön a darab elején tanúi lehetünk, ahogy „Feszítsd meg!”-et kiált a nép, követelik Jézus halálát, aki alázatosan tűri, hogy átszegezzék a kezét és lábát. Külső szemlélőként is szívszorító látni a szenvedését, azt pedig senki el se tudja képzelni, hogy min mehetett keresztül Mária. Tudta, hogy ez az Isten terve, hogy eljön ez a nap, az emberiség megváltása az ő szívének mégis áldozat.

(A képen: Mária és Jézus a kereszthalál után)

János átkot kiált mindenkire, aki kezét emelte a mennyei Mesterre, Jézus azonban figyelmezteti: „Te nem gyűlölhetsz senkit, János, akkor sem, ha a gyilkosod. Te áldd meg őt”. Ezt nekünk is fontos szem előtt tartani, hiszen nincs jogunk ítélkezni. Eljön majd a végítélet napja, amikor mindenkinek számot kell adni az Úr előtt.

Ezek után János visszaemlékezik az ifjú Máriára, hogy milyen boldog is volt, amikor az angyaloktól megtudta, hogy Isten fiát hordja a szíve alatt. Még az első felvonásban megismerhetjük Józsefet, Heródest, a három királyt és a három pásztort. A szünet előtt egy nagyon fontos jelenetet láthatunk, amely felett nem szabad elsiklanunk. A kisded Jézus, a Világ Királya számára egyetlen biztonságos hely létezik: az anyja óvó karja. Máriának pihenésre lenne szüksége, még sebesült a méhe, hiszen most hozta világra gyermekét, mégis menekülni kényszerül Heródes elől.

(A képeken: József és Mária a kisdeddel; Mária a gyermek Jézussal; a három király és a három bölcs látogatása)

A második felvonásban láthatjuk, ahogy az emberek Jézus ellen fordulnak, Máriának pedig megszakad a szíve, hogy bárányt szült a farkascsorda közé. Úgy érzi, ez a nép nem érdemli meg, hogy a fia magára vegye szennyes ruhájukat, és kereszthalált haljon értük. Amikor áldott állapotba került, az angyalok figyelmeztették, hogy készüljön szenvedésre és gyalázatra, de akkor még nem tudta, hogy így fog fájni, ha elkövetkezik a beteljesedés ideje.

Mielőtt rátérnék a karakterek részletesebb elemzésére, két dalra szeretném felhívni a figyelmeteket, amelyek önmagukban hallgatva is rendkívül sokatmondóak és értékesek. Hogy kontextusba helyezzem, az utolsó vacsoránál járunk, amikor Jézus felkészíti tanítványait arra, hogy nem lesz mindig közöttük. „Taníts meg minket, Jézus!” – nem csak a tizenkét apostolhoz szól ebben a Megváltó, hanem hozzánk is, éljünk hát mi is az Ő tanítása szerint.

(A képen: Jézus megmossa a tanítványok lábát)

A másik dal pedig nem más, mint Jézus és Mária kettőse. Ebben a duettben gyönyörűen látszik, hogy a Szűzanya nem akarja elveszíteni fiát, marasztalni próbálja, de bármennyire is fáj, el kell Őt engednie, hogy teljesítse az Atya akaratát.

Azt mondjuk, hogy Mária boldog volt, mert boldognak akarjuk őt látni, hogy ne kelljen emlékeznünk a bűnre, mely boldogtalanná tette. János azonban kimondja, hogy Mária nem volt boldog, félt az emberektől. Ahányszor ránézett, azt látta, hogy nem lelte már örömét a földi létben. Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy elérkezett a nap, amikor elszenderült, Jézus azonban eljött érte, feltámasztotta anyját és felvitte a Mennybe, hogy égi trónra ültesse.

(A képeken: Mária elszenderülése és Mennybe menetele)

Bordás Barbara rendkívül érzékeny játékával feltárja előttünk Mária szívét. Gyönyörűen megmutatja, hogy min mehetett keresztül, hogyan jutott el a tökéletes boldogságtól a legnagyobb szenvedésen és félelmen át egészen abba a boldogtalan állapotba, ahonnan már nem látott kiutat. Hatalmas ívet játszott és gyakorlatilag évtizedeket öregedett a szemünk előtt másfél-két óra alatt.

György-Rózsa Sándor már a megjelenésével is érzékelteti, hogy Jézus szerepében áll előttünk. Nem csupán a hosszú hajra és a fehér ruhára gondolok, hanem arra a szelíd tekintetre, amely megnyitja az ember szívét. Lágy hangon szól a tanítványokhoz és hozzánk is, mi pedig isszuk a szavait. Persze egyes daloknál a zenei stílus változásával a hang is változik, kellően határozott lesz, ha az adott jelenet azt kívánja, de végig alázatos marad.

(A képeken: Mária és Jézus búcsúja)

Ódor Kristóf alakításában nagyon szépen látszik, hogy József mennyire szereti az ő feleségét. Ahogy énekli is, Isten rábízta Máriát, hogy vigyázzon rá és az ő gyermekére. Szívmelengető látni, ahogy játszik a kis Jézuskával, akit  együtt nevelnek és tanítgatnak. A gyermek Jézus szerepében Endrődy Farkast láthatjuk, aki korát meghazudtolóan gyönyörűen, tisztán énekel és otthonosan mozog a színpadon.

Földes Tamás tűpontos játékának köszönhetően mindig tudja a néző, hogy hol járunk az időben, mi zajlik épp a szemünk előtt és mire kell nagyon odafigyelni. Ő köti össze a jeleneteket, kiegészíti és magyarázza azokat. János az előadás legnagyobb részében kívülálló, csak néhány ponton kapcsolódik be a cselekménybe. Bár ismerte Jézust, végig vele volt, mégis külső szemlélővé válik mesélés közben, mert csak így láthatja igazán Máriát, hogy milyen is volt ő.

(A képen: János apostol mesél Máriáról)

Heródes és a két besúgó egy-egy fergeteges rap számban mutatkoznak be. Novák Péter játékából egyértelműen látszik, hogy a király félti saját pozícióját, ez a félelem vezetett gonosz tettéhez. Laki Péter és P. Petőcz András alakításában egy összeszokott párost látunk, akik hűségesek felettesükhöz. Egyikőjük fülét levágták, a másikat megvakították, fogalmuk sincs, hogy mit szeretne tanítani a Messiás, de ha a főnökük azt mondja, hogy törvényszegő, akkor bizonyítékokat gyűjtenek ellene és persze mindent jelentenek – gondolom a főpapoknak.

A Mária evangéliuma című rockopera fülbemászó dallamai és csodálatos dalszövegei által rendkívül befogadható módon tárja elénk a Szűzanya történetét. A kiváló színművészek, énekesek és táncosok felejthetetlen élménnyel ajándékozták meg a nézőket. Nekem Debrecenben volt szerencsém megnézni az előadást, ahol a Nagytemplom előtt felépített Golgota már önmagában is szívbemarkoló látványt nyújtott. Szeretettel ajánlom mindenkinek az előadást, én bármikor újranézném.

(A képeken: Heródes és a két besúgó)

A képek forrása: Mária evangéliuma rockopera facebook oldala, Csiky Gergely Színház honlapja, és az internet egyéb helyei