Ugye te is elvárod másoktól, hogy őszinték legyenek veled? Valljuk be, ez nem mindig egyszerű feladat. Bizony adódnak olyan szituációk, amikor jobbnak látjuk elferdíteni az igazságot egy kicsit – vagy éppen nagyon. Xavier Daugreilh vígjátéka tökéletesen szemlélteti, hogy egy ártatlan füllentés hogyan képes elindítani egy olyan lavinát, amely mindenkit maga alá temet.

A darab elején megismerjük a két barátot, Serget és Francoist. Serge egy újságíró, aki elvesztette állását, ráadásul a felesége is elvált tőle. Francois sikeres a munkájában és boldog házasságban él két éve – a tökéletes idillhez már csak egy baba hiányzik. Feleségével, Valériével nyaralni készülnek, távollétük idejére Serget kérik meg, hogy vigyázzon otthonukra.

(A képen: Francois és Valérie indulás előtt)

Egy szülinapi bulin lép először színpadra Serge kollégája és egyben barátja, Cyril. Hamarosan két hölgy is csatlakozik hozzájuk, Élise és barátnője, Gwendoline. Cyril szeretné közelebbről is megismerni Gwendolinet, de ő azt mondja, hogy kizárólag a nős pasik érdeklik. Serge – bár fél éve elvált – még mindig hordja jegygyűrűjét, így házasnak mondja magát. Felviszi Gwendolinet ideiglenes otthonába, amiről azt hazudja, hogy az övé. Ugye sejthető, hogy ennek nem lesz jó vége? De nem kell kiderülnie, hiszen csak egyetlen éjszakát töltenek együtt. Ebből aztán egy közös hétvége lett, majd szépen lassan egymásba szerettek. Innen már nem volt visszaút.

(A képen: Serge és Gwendoline)

Serge egy nap épp szerelmét várta barátja otthonában, amikor váratlanul beállított Valérie. Szerinte férje megcsalja őt, így szó nélkül hazautazott. Azzal akar bosszút állni Francois-n, hogy lefekszik a legjobb barátjával. Gwendoline pont akkor nyit be, amikor az asszony megcsókolja Serget – magára is hagyja a párt, hiszen úgy tudja, hogy Valérie Serge felesége.

Nem könnyű ennyi hazugságot észben tartani, Serge szívesebben lenne őszinte szerelmével. Adódnak olyan szituációk, amikor lebukhatna és bevallhatna mindent, de Cyril mindig ellátja tanácsokkal, hogy mivel tudná kimenteni magát, megmagyarázni a helyzetet – természetesen újabb hazugságokkal.

Serge nemcsak Gwendoline előtt bukhat le, hogy hazudott neki, hanem barátai is bármikor rájöhetnek, hogy távollétükben – ígérete ellenére – felvitt valakit a lakásukra. Bizony elő is került egy óvszer csomagolása, amiről mindenfélét kitalált a férfi, hogy hogyan került oda, de nem volt hiteles. Francois szeretett volna hinni barátjának, de Valérie végül azt a téves következtetést vonta le ebből is, hogy férje megcsalja őt, ezért mennie kellett közös otthonukból, az asszony kidobta.

(A képen: Valérie és Francois számonkérik Serget)

Gwendoline féltékeny Valériére – Serge állítólagos feleségére. Élise azt tanácsolja neki, hogy találjon ki magának egy udvarlót, akire Serge is féltékenykedhet. A reakciójából majd kiderül, hogy kit szeret igazán.

Serge meghívást kapott Gwendolinetól egy buliba, ahová magával viszi Francoist is. Francois-nak hiányzik a felesége, fájdalma csökkentésére bevett néhány szem nyugtatót. Gyógyszerre nem lenne szabad alkoholt inni, de mégiscsak egy buliban van, szeretné jól érezni magát. Fogalma sincs arról, hogy barátja mit mondott Gwendoline-nak, úgyhogy kifecseg mindent, amit nem kellene. A lány persze saját ismereteihez próbálja társítani az új információkat, így annyit ért meg az egészből, hogy Serget kidobta otthonról a felesége, Valérie.

(A képen: Serge és Cyril)

Itt lenne a remek alkalom arra, hogy visszakanyarodjanak a valóságba. Egy utolsó füllentéssel elhitethetné szerelmével, hogy albérletbe költözött és meghívhatná a lakásába. De már késő. Gwendoline mástól tudta meg, hogy mi történt, amikor pedig rákérdezett, hogy minden rendben van-e otthon, azt mondta, hogy igen. Nem tud már bízni a férfiben.

Élise úgy dönt, kifaggatja Cyrilt – ha valaki, ő biztos mindent tud Serge és a felesége kapcsolatáról. Egy kitalált betegséggel minden eddigi hazugságot és félreértést tisztára mos Gwendoline előtt, mégis arra kéri a lányt, hogy jegyezze el magát kitalált udvarlójával.

(A képen: Gwendoline és Élise hallgatják Cyril meséjét)

Serge szeretne mindent megbeszélni szerelmével, de csúnyán összevesznek. A férfi dühében azt mondja, hogy elviszi a feleségét arra az utazásra, amelyre együtt mentek volna. Hatalmas fájdalom ez a lánynak, hiszen a szülővárosáról van szó, ahol nagyon hosszú ideje nem járt már. Elmegy Valérihez, elmondja neki, hogy ő a férje szeretője és megkéri, hogy ne utazzanak el. Ezzel beigazolódik az asszony gyanúja, hogy Francois megcsalja őt. Nemrég békültek ki, de ismét betelt a pohár – úgy megverte férjét, hogy kómába került.

Francois miután felébredt a kómából, papnak állt. Élise és Cyril összeházasodtak, Valérie pedig egy bábszínésszel él. Serge bocsánatot kér Gwendolinetól, ő is beismeri, hogy hazudott az udvarlójáról. Mindketten követtek el hibákat, de adnak egymásnak mégegy esélyt.

(A képen: Valérie, Francois, Élise és Cyril)

Az előadás happy end-del zárul, hiszen két pár összejött. Igaz, hogy egy házasság tönkrement, de mindkét fél megtalálta a boldogságát a másik nélkül.

Ez a darab egy vígjáték, de a valóságban inkább tragédia lenne – hiszen Serge hazugságlavinájába Francois bele is halhatott volna. Valóban szórakoztatóak a karakterek és a helyzetek, amikbe kerülnek, de az életben sem ritkák ezek a szituációk. Nagyon sokszor másnak mondjuk és mutatjuk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. De miért kell álarcot viselnünk, miért nem lehetünk őszinték? Talán attól félünk, hogy a valódi énünk nem elég vonzó, ezért kitalálunk valamit, hogy jobb színben tüntessük fel magunkat. Megéri? Serge is azt hitte, hogy soha nem derül ki az igazság, hiszen egyetlen éjszakát tervezett Gwendoline társaságában eltölteni…

(A képen: Gwendoline és Serge)

Ha jobban belegondolunk, nemcsak akkor vagyunk őszintétlenek, amikor nem mondunk igazat, hanem akkoris, amikor az igazság egy részét elhallgatjuk. Nézzük meg Francoist és Valériét. Látszólag boldog házasságban élnek, hiszen már két éve együtt vannak, gyönyörű otthonuk van és szebbnél szebb helyekre járnak nyaralni. Ez az a része a kapcsolatuknak, amit a világ felé mutatnak. A kisbabát vajon maguk miatt szeretnék, vagy azért, hogy kipipálhassák a tökéletesség listáján? Talán jobb is, hogy nem sikerült. Valérie örökösen féltékeny, pedig semmi oka rá. Francois imádja őt, soha nem csalná meg.

Xavier Daugreilh vígjátéka rendkívül szórakoztató, tökéletes kikapcsolódás. Jókat lehet nevetni az elnagyolt karaktereken és a komikus helyzeteken egyaránt. Azonban ha a mélyére nézünk, nagyon aktuális kérdéseket feszeget. Gyakran vagyunk őszintétlenek másokkal, de ennek súlyos következményei lehetnek – talán nem is a darabban bemutatott eset a legszélsőségesebb. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti az olyan komédiákat, amik egyben elgondolkodtatóak és tanulságosak is.

Az előadás 16 éven felülieknek ajánlott!

A képek forrása a Csokonai Színház honlapja