Shakespeare klasszikusát senkinek sem kell bemutatni. A Hamlet című darabot sokan feldolgozták már, a Csokonai Színház társulatától viszont rendhagyó módon láthatjuk ezt az előadást.

A 2020 márciusában berobbanó pandémia bezárásra kényszerítette a színházakat, elszakította egymástól a nézőket és a színészeket. Természetesen számos darab elérhető volt felvételről, de az élő előadást semmi sem pótolhatja. Erre a helyzetre kívánt reflektálni Gemza Péter igazgató. Olyan módon szerette volna megalkotni ezt az előadást, hogy esetleges járványügyi szigorítások mellett is játszható legyen. A darab rendezésére Éry Franciskát kérte fel, aki Londonból érkezett a társulathoz. A megalkotáshoz Nádasdy Ádám fordítását használták fel.

És hogy mitől is formabontó ez az előadás? Attól, hogy új helyszínen és nem megszokott módon játszódik. Tulajdonképpen egy vitrinszínházból sétáló színházzá átalakuló produkciónak lehetnek nemcsak szemlélői, hanem részesei is a nézők. A színészek a Nagyerdei Stadion üvegfallal borított területén játszanak és egymással sem érintkeznek. A szöveget nem egymáshoz fordulva, hanem a nézők felé mondják, akik egy speciális fülhallgató segítségével hallgatják. Na de kezdjük az elején.

(A képen: a nyitójelenet)

Sötét van. Suttogás hallatszik. Horatio és Marcellus látják az elhunyt király szellemét, de ő kérdéseikre nem felel. Ezért úgy döntenek, beavatják Hamletet, ő biztos szóra tudja bírni apja szellemét. Következő éjjel megjelenik neki is, majd félrehívja, hogy ne hallja más, amit mondani akar fiának. Elmondja, hogy halála valójában gyilkosság, saját testvére ölte meg őt, hogy az özvegyet feleségül vegye és ő legyen az új uralkodó. Megesketi Hamletet, hogy bosszút áll, de nem mondhatja el senkinek, hogy mi is történt valójában.

Eközben Laertes csomagol, hiszen indulnia kell Franciaországba. Búcsúzik húgától, Opheliától és apjától, Poloniustól. A fiatal lánynak Hamlet udvarol, de testvére figyelmezteti, hogy szándékai valószínűleg nem komolyak – apja is ugyanezen a véleményen van.

(A képeken: Hamlet) 

Hamlet különösen kezd viselkedni az éjszaka történtek után, Ophelia be is számol erről apjának. Polonius azonnal rohan a királyhoz és királynéhoz, hogy elmondja, a királyfi megbolondult. Ennek oka valószínűleg az, hogy a lány nem viszonozza szerelmét. Meg is beszélik, hogy a legjobb, ha Ophelia kémkedik Hamlet után, neki biztosan elmondja az igazat.

(A képen: Gertrud, Claudius, Polonius)

A darab modernitásáról tanúskodik az is, hogy a következő jelenetben a lány telefonon hívja fel Hamletet, Claudius és Polonius pedig egy fejhallgató segítségével hallgatják végig beszélgetésüket. A fiú rájön, hogy mi áll szerelme hívása mögött, ezért dühében arra szólítja fel, hogy vonuljon kolostorba.

(A képen: Polonius és Claudius hallgatják a fiatalok beszélgetését)

Ezt követően színészek érkeznek – a dándogok – akiket Hamlet arra kér, hogy az eredetileg meghirdetett darab helyett apja meggyilkolását játsszák el.

(A képen: Hamlet beszélget a színészekkel)

A királyfi beavatja Horatiot, és arra kéri őt, hogy figyelje Claudiust, mert ha tényleg ő a gyilkos, akkor viselkedése elárulja majd őt. Így is lesz. Az új király végig feszült az előadás alatt, a gyilkossági jelenetnél pedig feláll és elhagyja a termet.

(A képen: a színészek előadása)

Gertrud nem érti az eseményeket, magához hívatja fiát, és magyarázatot követel. Hamlet útban anyjához meglátja nagybátyját, aki bűnbánóan imádkozza a Pater noster-t. Arra gondol, hogy most védtelen, itt a remek alkalom, hogy megölje őt. Elő is rántja pisztolyát, de nem húzza meg a ravaszt, mert ha ima közben éri a halál, talán Mennybe jut – az pedig nem bosszú, hanem jutalom lenne.

(A képen: Claudius imádkozik)

A királyné már várja fiát, a szobában Polonius is jelen van, aki elrejtőzik, hogy a függöny mögül hallgassa a beszélgetést. Gertrud és Hamlet között veszekedés tör ki, az asszony segítségért kiált, a királyfi elsüti fegyverét, Polonius pedig holtan esik össze. Ekkor megjelenik az öreg király szelleme, akit csak fia lát és hall. Inti őt, hogy anyjával legyen kíméletes, de gyilkosán mielőbb álljon bosszút. Mivel a királyné azt látja, hogy Hamlet magában beszél és közben a semmibe bámul, egészen biztos benne, hogy megbolondult.

A fiú elrejti Polonius holttestét, Claudius pedig száműzi Hamletet Angliába, mivel félti az életét. Ophelia beleőrül apja elvesztésébe, viselkedése megrémiszti a királynét.

(A képeken: Ophelia)

Laertes bosszúszomjasan tér haza Franciaországból. Apja meghalt, húga megbolondult. Ki ezért a felelős? Claudius meggyőzi róla, hogy természetesen Hamlet. De mindez nem elég, Gertrud azt a hírt hozza, hogy időközben Ophelia vízbefulladt.

Ahhoz, hogy megtudjuk, mi történik ezután, fel kell állnunk, és fizikailag is menni az eseményekkel. Hirtelen megjelent a nézők között Gelányi Bence egy reflektorral a kezében (természetesen maszkban) és azt mondta: „na, jöjjenek!” Mi pedig mentünk.

(A képen: a sírásó elvezeti a nézőket az új helyszínre)

Elmondta nekünk, nézőknek, hogy szerinte Ophelia öngyilkos lett, és nem is kaphatna egyházi temetést, ha nem előkelő ember lánya lett volna. Megérkezik Hamlet és Horatio is, akik beszédbe elegyedtek a sírásóval.

(A képen: Hamlet, Horatio és a sírásó)

Jön Laertes, aki szeretne méltóképp végső búcsút venni húgától, de a királyfi félbeszakítja, és bizonygatni kezdi, hogy szerelme valódi volt a lány iránt.

(A képen: Laertes búcsúbeszédet mond)

Párbajozni fognak, de nem ott. Elfutnak a helyszínről. Nincs mit tenni, menni kell utánuk. Felmentünk a Stadion lelátójához, ahol Gertrud, Claudius, Horatio és a bíró már vártak minket. Nemsokára megérkezett Hamlet és Laertes is, akik vívni kezdtek.

Laertes tőre át volt itatva méreggel, mellyel sebet ejtett Hamleten, de a tusa közben összecserélték a fegyvereket, és ő is kapott találatot a királyfitól. Gertrud ivott a kupából, melyben szintén méreg volt, Hamlet pedig elérkezettnek látta az időt a bosszúra – mielőtt meghalt volna, tőrével megölte apja gyilkosát, Claudiust. Horatio összegzi a történteket, és méltóságteljes temetést ígér Hamletnek.

(A képen: Hamlet és Laertes párbajoznak, a háttérben Horatio, Gertrud, a bíró és Claudius)

Középiskolás koromban volt egy magyartanárom, aki így foglalta össze Shakespeare drámáit: „Csak a nézők és jegyszedők maradnak életben”. Ez a mondat erre a darabra is tökéletesen illik, mégis más, mint amit megszokhattunk.

Adott egy klasszikus, melyet igenis lehet aktualizálni. Mi kell ehhez? Egy helyzet, mely életre hívja az innovációt, egy kreatív rendező, hét kiváló színművész, egy formabontó helyszín, és előadásonként 50 nyitott néző.

Ha te a reneszánszkori jelmezeket és díszleteket szeretnéd látni, akkor nem ezt keresed. Viszont mindenképp ajánlom, ha nyitott vagy az újra, ha szívesen megnéznéd ezt az örök klasszikust mai köntösbe bújtatva, és ha szeretnél részese lenni valami nem mindennapinak.

Amikor megvettem a jegyemet az előadásra, tudtam, hogy ez különleges lesz. Tudtam, hogy üvegfal lesz és fülhallgató. Azt viszont elképzelni sem tudtam, hogy ez milyen élményt fog adni. Teljesen más így hallgatni Horatio és Marcellus suttogását a darab elején, Hamlet nagymonológját vagy épp a királyné jajveszékelését. Itt nem a színpad forog, ha más helyszín következik, hanem átsétálunk oda. Igen, néha ki kell mozdulni a komfortzónánkból.

Én minden percét élveztem az előadásnak, és nem kizárt, hogy újra meg fogom nézni – ha lesz rá alkalmam.

(saját szerkesztésű kollázs)

A képek forrása a Csokonai Színház facebook oldala