Molnár Ferenc regénye mindenki számára kötelező olvasmány volt, de mindenkiben más nyomot hagyott. Sokan csak a gyerekek háborúskodására emlékeznek belőle, esetleg megmaradt egy-két név, egyik barátnőmet viszont a mai napig egyenesen felháborítja, hogy szegény Nemecseknek egy eszme miatt kellett meghalnia…

Ebben a musicalben gyönyörűen ki vannak bontva a gyermeki csínytevések, a Pál utcaiak és a Vörösingesek ellentéte és harca és nem utolsó sorban a barátság szentsége.

A darab elején egy osztályteremben vagyunk, ahol Rácz tanár úr egy kémiakísérletet mutat be, de a fiúk figyelmét ez nem igazán köti le. Sokkal fontosabb megtárgyalni a legutóbbi einstandot, amikor a Pásztor-testvérek elvették Nemecsek üveggolyóit, köztük a kéksávosat – az volt a legszebb és a kisfiú kedvence.

(a képen: Rácz tanár úr)

Hamarosan megismerhetjük a Pál utcai fiúk székhelyét, a szeretett Grundot, ahol közgyűlést fognak tartani a srácok. Nemecsek érkezik meg elsőként, azonban mielőtt megjönnének a többiek is, egy hívatlan vendéggel találja szemben magát: Áts Feri hatolt be, a Vörösingesek vezére. Azért jött, hogy ellopja a zászlót – ráadásul akkor, amikor tudta, hogy nincsenek ott. Ez aztán a pofátlanság… Boka, mint az új elnök úgy dönt, hogy viszonozza ezt a látogatást – csakhogy ő akkor megy, amikor a Vörösingesek ott vannak a Füvészkertben. Választ maga mellé két kísérőt: Csónakost és Nemecseket.

(a képen: Nemecsek és Áts Feri)

Vissza akarják venni a zászlót, de sehol se találják. Elhelyeznek azonban jól látható helyen egy táblát azzal a felirattal, hogy „Itt jártak a Pál utcai fiúk” – hogy tudják, nem félnek tőlük. Nem akarnak találkozni senkivel, ezért elbújnak, Boka viszont megpillant egy ismerős arcot. Geréb elárulta őket, átállt az ellenséghez. Jelent a Vörösingeseknek, hogy mikor nincs senki a Grundon, hol vannak a bejáratok, mire érdemes figyelni és elfoglalni is segít nekik.

Mindkét tábor egy jól összeszokott csapat, a Grundon belül azonban van egy kisebb klikk is: a Gittegylet. Egy igazi egylet elnökkel, címerrel, pecséttel, sőt még tagdíjat is szednek. A Gittegylet egy hivatalos szervezet, már-már elfelejti az embert, hogy tulajdonképpen ez is a gyerekek játéka, ők viszont nagyon komolyan veszik – olyan felnőttesen. Rácz tanár úr azonban feloszlatja az egyletet és minden vagyonát elkobozza a héttagú szerveződésnek. Nemecsek az, aki megmenti őket, ugyanis amíg a tanár nem figyelt, sikerült kikaparnia egy kis gittet az ablakból – ezzel újra értelmet nyert a játékuk.

A Pál utcaiakról és a Vörösingesekről is elmondható, hogy bár iskolás fiúkról van szó, az órák után igazi katonának érezhetik magukat ki-ki a saját kis hadseregében. Mindenkinek megvan a maga rangja – kivéve Nemecsek Ernőt, aki még csak közlegény, a Gittegyletben azonban titkári tisztséget tölt be. Igaz, nem sokáig, mert otthagyja a közgyűlést, ugyanis fontos megbeszélnivalója van Baka János elnök úrral – a többieknek nem szólhat róla, tudniillik hadi-sőt államtitok. Látta és hallotta, amint az áruló Geréb Dezső megvesztegette Janót, a Grund őrét. A fiúk kizárják őt az egyletből, gyávának és árulónak, mi több gyáva árulónak nyilvánítják, és csupa kisbetűvel írják be a nevét a jegyzőkönyvbe. Igaz, hogy ez továbbra is „csak” egy játék, de mindannyian a lehető legkomolyabban gondolják és Ernő is nagyon a szívére veszi, hogy a többiek nem értik meg őt. Szegény betegeskedik is, hiszen amikor a Füvészkertben jártak, beleesett a vízbe, utána pedig ugyanoda kellett visszabújnia.

(a képen: Geréb szivarral vesztegeti meg Janót)

Nemecsek mindezek ellenére végig hősiesen viselkedik, még a Vörösingesekhez is visszamegy egyedül és önszántából, hogy visszaszerezze a zászlót – amit az előző látogatás alkalmával nem sikerült. Kistermete miatt könnyedén elbújt, kihallgatta a tanácskozást és nem is vette volna észre őt senki. Azt viszont nem tűrhette szó nélkül, amikor Geréb azt állította, hogy egyetlen bátor fiú sincs köztük. Előbújt, beismerte, hogy ő vette vissza a zászlót és kiállt a Pál utcaiak mellett. Áts Ferinek szimpatikus volt ez a temperamentum, és felajánlotta, hogy álljon be Vörösingesnek, tiszti ranggal kínálta őt. A bátor Nemecsek azonban visszautasította. Kicsavarták a kezéből a zászlót és beledobták a vízbe szegény fiút – immár harmadjára jár ott.

Ez az a jelenet, amikor a nézőtéren megfagyott a levegő. Dezső gúnyosan odavetette Ernőnek, hogy „Na, jó volt, Nemecsek?”, ő pedig azt felelte rá – dalban – hogy „Igen, jó volt. Jobb, mint ott állni s nevetni; jobb, mint árulónak lenni…” Nekem Papp Csaba és Bodnár Erik előadásában is volt szerencsém nézni és hallgatni ezt a dalt, ami után szem nem maradt szárazon. Hozzáteszem, a Vörösingesek se tudtak mit felelni erre, hiszen tudták, hogy igaza van a kis Nemecseknek, még Áts Feri is tiszteli őt, hiszen szalutálást parancsolt a fiúknak, amikor Ernő távozott. Szavakkal le se tudom írni, hogy mi minden volt benne ebben a jelenetben – dal utoljára akkor volt rám ilyen hatással, amikor először hallottam a debreceni Padlásban a Fényév távolságot énekelni Ráditól (erről is van egy bejegyzésem).

A Vörösingesekre visszatérve, Áts Feri kifejezetten megtiltotta nekik, hogy a kisebbeket és gyengébbeket megverjék, a Pásztor-testvérek mégis erőszakkal vették el Ernő üveggolyóit (amiről a darab elején esett szó). Éppen ezért nekik is fürödni kell ruhástól a hideg vízben, de a tábornokuk hátraarcot parancsol a többieknek, nem nézhetik végig és nem nevethetik ki őket – így kevésbé megalázó.

(a képen: a Vörösingesek)

A második felvonás elején Boka bejelenti, hogy hamarosan támad az ellenség és meg kell védeni a Grundot. Nemecsek szólójához hasonlóan egy rendkívül megható dal következik, a mindenki által jól ismert Mi vagyunk a Grund. Szívmelengető látni, ahogy összefognak a fiatalok, hiszen az a pár farakás nekik a hazát jelenti, amit az életük árán is védelmezni kell.

Boka kész haditervvel érkezik, és kinevezi Nemecseket hadsegédnek. Ernő egyre betegebb, de nem hagyja cserben a barátait. Továbbra is velük van és védeni akarja a Grundot annak ellenére, hogy a Gittegylet árulónak nevezte és csupa kisbetűvel írták le az ő tisztes nevét. Nem tudják, hogy ő az életét kockáztatja és tulajdonképpen mindent neki köszönhetnek.

Váratlan vendég érkezik: Geréb jött bocsánatot kérni. Megbánta az árulását és visszahozta a zászlót is. Boka megbocsátotta a tettét, de nem bízik többé Dezsőben és nem veszi el a zászlót sem a kezéből. Ennek a jelenetnek tanúi voltak a többiek is, így tudta meg mindenki, hogy Geréb elárulta őket. Nem tudom, hogy mi volt az ifjú legény szívében, de a szemében őszinte megbánás látszott, a régi barátok mégse fogadták őt vissza. Bár megpróbálta jóvátenni a bűnét, vállalnia kell a következményeket – ezt nehezen viseli.

(a képen: Nemecsek és Boka)

Ernőnek egyre magasabb a láza, már képzelődik is. Boka úgy dönt, hogy hazakíséri, de nagyon fél, nehogy késő legyen. A két barát duettjét hallgatva – Suttogják a fák – elszorul az ember szíve. Papp Csaba és Kádár Szabolcs tökéletes összhangja viszi a cselekményt és egy pillanatra se hagyja elkalandozni a néző figyelmét. Nem csupán a dal szívbemarkoló, amit Ernő arról énekel, hogy őt nem tisztelik, semmibe veszik és nem is tudják, hogy mennyi mindent tesz értük, amit észre sem vesznek. Fájdalmas látni és tanúja lenni, ahogy Bokának prózában is elpanaszolja ezt a bánatát, az embernek kedve lenne keblére ölelni ezt a kis árva teremtést és megpróbálni megvigasztalni valahogy.

Megérkeztek a Grundra a Vörösingesek, kezdetét veszi a háború. A két tábornok épp egymással küzd, amikor megjelenik a még mindig beteg Nemecsek az egyik farakás tetején és ráugrik Áts Ferire, akit sikerült ezzel a váratlan csapással két vállra fektetnie. Győzelem! A Pál utcaiak nyertek, és a kis Ernő győzte le a Vörösingesek fejét. Az árulónak hitt kisfiú még lázasan is a Grundot védte. Ezt látva a Gittegylet tagjai is megbánták, hogy kizárták őt, és csupa-csupa nagybetűvel írják a nevét a bocsánatkérő okiratba. Ez egy nagyon szép gesztus tőlük.

(a képen: a Pál utcaiak és a Vörösingesek harca)

Janó elmondja Bokának, hogy a Grund helyén hamarosan bérházat építenek. Hiába volt a küzdelem és hiába nyertek. A Grundot, ha nem is a Vörösingesek, de elveszik tőlük. Boka Ernőhöz siet, útközben találkozik Áts Ferivel, aki visszaadja Nemecsek kedvenc üveggolyóját, a kéksávosat és üdvözletét küldi, jobbulást kíván a kis betegnek. Újabb megríkató jelenet következik. Ernő szeretne a Grundra menni, mert érzi, hogy később nem lesz rá alkalma. Boka szeretné, ha meggyógyulna, és azt tervezik, hogy majd ő elkapja a kis barátját, amikor újra ott lesznek, és megint leugrik a farakás tetejéről…

A Szólít egy hang című dallal búcsúznak egymástól. Mondanom sem kell, hogy ennél a szívszorító duettnél is mindenki a könnyeit törölgette. Ernő még utolsó szavaival is a Grundra vágyott, amit olyan hősiesen védelmezett. Megérkeztek a Gittegylet tagjai is, de elkéstek. A Weisz által elcsukló hangon felolvasott bocsánatkérést Ernő már a Mennyből hallgatja. Mindenkinek hiányzik a kis hős.

(a képen: a Pál utcaiak gyászolják Ernőt)

A Pál utcai fiúk egy csodálatos musical fülbemászó dallamokkal, tartalmas dalszövegekkel és tehetséges színészekkel. Tökéletesen mutatja, hogy ha a gyerekek kitalálnak egy játékot, akkor azt felnőtteket megszégyenítő módon képesek komolyan venni. De természetesen nem csak erről szól a darab. Ahogy a regényből mindenkinek más marad meg, úgy az előadásból is mindenki mást visz haza magával.

Számomra elgondolkodtató, hogy a Vörösingesek tényleg annyira rosszindulatúak-e, mint amilyennek elsőre tűnnek? Hiszen igaz, hogy nagyobbak és erősebbek, de ők is csak játszani akarnak – szeretnének egy helyet, ahol tudnak labdázni. Ismerek olyat, aki emlékeiben ők úgy élnek, mint a negatív karakterek, mint a gonosz ellenség és sokáig én is így tekintettem rájuk. Rá kellett jönnöm azonban, hogy ők is ugyanolyan gyerekek, mint a Pál utcaiak és a gyerekek néha ellenségeskednek egymással – főleg ha csapatban vannak. Gondoljunk csak a Vörösingesek indulójára, milyen szépen kidomborodik benne, hogy ők egy egységet képeznek. A Pásztor-testvérek kihasználják ugyan, hogy erőfölényben vannak, Áts Feri viszont meg is bünteti őket ezért. Szerintem ő a szíve mélyén jó gyerek – Szelle Szilárd és Szőke Olivér játékában egyaránt így láttam.

Mi a közös a két táborban? Vezetéknév plusz rang a megszólításuk, akárcsak a hadseregben és magázódnak játék közben. Jól kidolgozott szabályrendszer szerint működnek, amit számon is kérnek egymáson, mindent jegyzőkönyvbe vesznek. Van egy vezetőjük, akinek a szava szent. Nagyon fontos, hogy a csapat előrébb való az egyénnél és ez a koreográfiákban is nagyon szépen megmutatkozik.

Azt tudni kell, hogy nem egy már eleve rendelkezésre álló csapattal készült az előadás, hanem - ha jók az információim - egy országos casting során kerültek kiválasztásra a szereplők. Mire én eljutottam rá, már volt ideje érni a darabnak, ezért is lehet, hogy egy jól összeszokott egységet láthattam a színpadon (bár nincs kétségem affelől, hogy az elején is profi munkát és nagyszerű előadást láttak a nézők). Igaz, hogy a szereposztásban kevés olyan nevet olvashatunk, akik a debreceni társulat tagjai és ennek az előadás szempontjából nincs is jelentősége, mégis szeretném megemlíteni, sőt kiemelni, hogy a Kolnay-t csodálatosan alakító Csata Zsolt a 2021/22-es évadtól a Csokonai csapatát erősíti - alig várom, hogy lássam őt több előadásban is.

(a képen: a finálé)

Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy kiváló színpadi adaptációt látni ebből a gyönyörű és szívhezszóló regényből. Nekem mind a két szereposztással volt szerencsém megnézni ezt a musicalt és bátran kijelenthetem, hogy egyikben se csalódtam. Találkozzunk a következő teltházas előadáson és zárjuk ismét állótapssal, mert megérdemlik a fiúk.

A képek forrása: a Csokonai Színház facebook oldala és honlapja