Arany János klasszikusa mindannyiunk számára ismerős, talán még idézni is tudnánk belőle. Csodálatos irodalomtanárom szavai még most is a fülemben csengnek, ahogy mesél Miklósról és magyarázza a cselekményt. Ha most lennék általános iskolás, számomra a Csokonai Színház produkciója lenne az, ami közelebb visz ehhez az elbeszélő költeményhez, és segít megérteni Arany szavait. Engedjétek meg, hogy röviden ismertessem a darab alakulását, háttértörténetét.

(A képen: az Ilosvai Band bemutatkozása)

Lelkesen kezdett próbálni a csapat 2020 októberében, hogy decemberben debütálhasson az előadás. Meg is tartották a munkabemutatót – a pandémia miatt csak szűk körben. Még ugyanebben a hónapban készítettek egy filmet az előadásból, melyet három napig forgattak a Nagyerdei Stadionban. A filmet 2021 márciusában eljuttatták Hajdú-Bihar megye összes általános iskolájához, elsősorban a hatodik osztályos tanulóknak szánva. De nem pusztán a tananyag elsajátítását segíti ez az ifjúsági előadás, hanem a középiskolások, sőt a felnőttek számára is élvezhető, fiatalos, lendületes és könnyen befogadható.

A felvételt 2021 májusában a Deszka Fesztiválon láthatta először a nagyközönség, 2022 őszén pedig végre élőben is bemutathatták a Toldit. Számomra a felvételen keresztül is világos volt, hogy mi a kerettörténtet, de teljesen más élmény élőben látni az előadást. Ezen kívül elképesztően izgalmas megfigyelni, hogy mennyit változott, fejlődött, érett a darab a közel két éves kényszerpihenő alatt.

Szóval van egy zenekar, az Ilosvai Band (az ős-Toldi írója, Ilosvai Selymes Péter tiszteletére). A zenekar tagjai: Klári, Zsuzsi, Ricsi, Dani és Bence – ők tolmácsolják számunkra a legendát. Dani az előadás elején felolvassa az előszó első négy sorát, közben lelkesen magyarázza a metaforákat – mintha egy Toldi-rajongó irodalomtanárt látnék. Megérkeznek a többiek is és kórusban szavalva folytatják. A zenekar tagjai köszöntik a nézőket, bemutatkoznak, majd kezdődhet is az első ének. Voltak olyanok a nézők között, akiket zavart egy kicsit, hogy mindig bemondták, hányadik ének következik és felolvasták a hozzá tartozó kétsoros mottót; de akadtak olyanok is, akiknek kifejezetten tetszett, mert így könnyebben tudták követni, hogy hol tart az előadás. Az alkotók sok ponton hűek maradtak Arany János szavaihoz, néhol viszont bátrabban nyúltak a szöveghez, így jött létre egy élvezhető és mindenki számára érthető feldolgozás.

(A képen: Miklós megmutatja a Budára vezető utat)

Az első három ének alatt Miklós szerepében Ricsit láthatjuk; bátyját, Györgyöt alakítja Bence; édesanyjuk pedig Klári. A zenekar tagjai közel engedik magukhoz a nézőket, láthatjuk a közöttük kialakuló konfliktusokat: Bence úgy gondolja, hogy neki kellene játszani a főszerepet, így a következő két énekben ő lehet a bujdosó Miklós. Látható, hogy nagyon élvezi ezt a szerepet, jól is áll neki, de a hatodik énektől ismét Györgyöt alakítja.

Miklós szerepéért később Zsuzsi is jelentkezik, ám a fiúk nevetségesnek tartják, hiszen szerintük egy nő nem tudja hitelesen megmutatni milyen is egy igazi férfi. A hetedik énekben azonban nem egy maszkulin Toldi jelenik meg, hanem egy mély érzésű, empatikus Miklós. Persze egy macsó is tud kedvesen és megértőn fordulni a gyászoló özvegyasszonyhoz, ebben a jelenetben mégis hangsúlyosabb volt ez a fajta érzékenység Zsuzsi játékában. Tovább fokozza a drámaiságot, hogy az asszony a sokak által jól ismert Szomorú vasárnap (Seress Rezső) dallamára énekli el, hogyan győzte le két fiát egy cseh vitéz.

(A képen: az özvegyasszony és Miklós)

Többek között az a zseniális ebben a darabban, hogy az Ilosvai Band abból dolgozik, ami rendelkezésükre áll: ők maguk és a hangszerek. Nincsenek korhű díszletek, jelmezek és kellékek. A két zeneszerző, Ádám Rita és Darvas Benedek közreműködésével egy igazi nyár esti összejövetelen érezhetjük magunkat – mintha a tábortűz körül ülnénk és hallgatnánk, ahogy a zenekar öt tagja mesél. Minden jelenethez megtalálták azt a zenei műfajt, ami a legjobban illik hozzá és ezek változásához igazodik a játékstílus is – legyen az kánon, acapella, blues, rock, metál, vagy éppen próza önmagában, esetleg lágy lant vagy gitár kíséretében. A kilencedik énekben pl. a bika legyőzése egy igazi metálos jelenet, ahol a felbőszült kan két szarva két basszusgitár nyaka volt, de a nézőnek nincs kétsége afelől, hogy az márpedig egy fenevad, amitől épp most menti meg Miklós az egész várost.

(A képen: Miklós legyőzi a bikát)

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én emlékszem, hogy kiskamasz koromban a művet olvasva és a tanári magyarázatot hallgatva elképzeltem egy Toldi Miklóst. A fejemben ő egy félelmetesen erős, mégis nagyon jámbor férfi, akinek hatalmas szíve van. Szerethető és ragaszkodóan tud szeretni, ugyanakkor képes védelmezni is az elesetteket. Kránicz Richárd egy ilyen hőst keltett életre, tűpontos játékának köszönhetően találkozhattam az általam oly sok évvel ezelőtt elképzelt Toldi Miklóssal.

Varga Klári rendkívüli érzékenysége kitárja előttünk az anyai szív rejtelmeit. Lakodalomra nem készülnek úgy, ahogyan ő várja haza elsőszülött gyermekét, pedig György meg sem érdemli ezt az odaadást. Bár Miklós imádja az édesanyját, mégis megszakad az asszony szíve fiai ellenségeskedése láttán. Hasonlóképp jeleníti meg a budai özvegyasszony (Toldiné szakasztott mása) fájdalmát, aki legyőzött fiait siratja. Ugyanígy az anyafarkas bőrébe bújva is gyönyörűen megmutatja, hogyan védelmezi kölykeit a vadállat.

(A képen: Miklós búcsúzik az édesanyjától)

Lehőcz Zsuzsa lelkes játékossága minden szerepében (narrátor, vitéz, kölyökfarkas) igazán közel hozza a darabot a nézőkhöz. A falusi készülődésen úgy érezzük, mintha mi is ott laknánk, és a királyi udvarban is résztvevőként lehetünk jelen. Amikor egyetlen ének erejéig Miklós bőrébe bújik, igazán bensőséges légkört teremt, és még inkább kidomborítja a karakter érzékenységét és empátiáját.

Takács Dániel narrátorként folyamatosan segít a nézőknek eligazodni a cselekményben, és magyarázza a régies, esetlegesen nehezen érthető kifejezéseket. Bence, a hű szolga szerepében nagyon szépen megmutatja, hogy mennyire a szívéhez nőtt Miklós, akit még a bujdosásban se hagy magára.

(A képen: a két farkaskölyök)

Pálóczi Bence határozott játékából egyértelműen láthatjuk György irigységét, gyűlöletét és ravaszságát. Elnyomja testvérét, talán fél is tőle, hiszen tudja, hogy jobb és erősebb vitéz lenne nála. A bujdosó Miklós szerepében pont olyan kiszolgáltatottá válik, mint amilyennek Györgyként látni akarta testvérét. A farkasokkal való küzdelemben pedig kölcsönkap egy kicsit öccse irigyelt erejéből és bátorságából.

(A képen: György a király előtt)

Az első kilenc ének megjelenítésében mind az öt szereplő aktívan részt vesz. Nyomon követjük Miklós útját a szülői háztól a bujdosáson át egészen Budáig. A tizedik ének történéseit Dani meséli el; a tizenegyedik ének sorai Csikos Sándor tolmácsolásában hangzanak el hangfelvételről, amíg a zenekar tagjai minden hangszert felpakolnak a színpadra. Mondanom se kell, hogy a tizenkettedik ének egy hatalmas rock koncert, ahol a bátrabbak táncra is perdülhetnek a megüresedett térben. Méltó fináléja ennek a fordulatokkal teli előadásnak.

Ez a produkció nem egy hagyományos feldolgozása a Toldinak, pont ettől izgalmas. Öt kiváló színművész, egy kreatív rendező, számos hangszer és persze a nézők – részünkről is kell a nyitottság. Drága Ilosvai Band, köszönöm az élményt!

(A képen: a finálé)

A képek forrása: a Csokonai Színház facebook oldala