A Csárdáskirálynő az egyik legismertebb és legtöbbet játszott operett. Tele van olyan dalokkal, amelyeket mindenki ismer – sokan talán nem is tudják, hogy egy Kálmán-melódiát énekelnek, amikor rákezdenek arra, hogy Te rongyos élet; A lányok, a lányok, a lányok angyalok; Az asszony összetör; Jaj, cica; Hajmási Péter, Hajmási Pál; Húzzad csak kivilágos virradatig; és még hosszasan lehetne sorolni.

Ennek a darabnak számos változata fellelhető az interneten is, én most ezt a hármat szeretném egy kicsit összevetni. Az első kettőt felvételről láttam, a debrecenit pedig élőben – mindkét szereposztással volt szerencsém megnézni az előadást.

(A képen: Szilvia sikere az Orfeumban)

Az első felvonás az Orfeumban játszódik. A Szilvia számára rendezett búcsúesten vagyunk. Ez az utolsó fellépése, mielőtt külföldi turnéra indul rendezéstől függően Párizsba vagy Amerikába. Szilvia ünnepelt énekesnő, minden férfi a lábai előtt hever, azonban csak egy van, aki igazán szerelmes belé: Edwin herceg. Ez az érzés kölcsönös és nem először fordul elő az Orfeum történelmében. Harminc évvel ezelőtt már volt rá példa, hogy egymásba szeretett egy fiatal arisztokrata és egy sanzonett, a férfi szülei azonban ellenezték ezt a kapcsolatot és nem lehettek egymáséi. A nő hozzáment valami nemes emberhez, nem is tudni, hogy kihez és soha többé nem hallott róla senki. Cilike / Hilda volt az akkori Csárdáskirálynő, szerelme pedig Kerekes Ferkó, ma már Feri bácsi.

(A képen: Feri bácsi és Terka nosztalgiáznak)

Milyen furcsán ismétli magát a történelem… De ez a mostani románc talán más, ők talán boldogok lehetnek. Vagy mégsem?

Nem is lenne igazi operett, ha nem történne ezen a ponton valami, ami másfelé mozdítja az eseményeket. Egy ezredes érkezik, aki Edwinért jött, hiszen ő katona is és háború van. A debreceni feldolgozásból a háborút kihagyták, így a darab bárhol, bármikor játszódhat – ebben a rendezésben a fiatal hercegnek a Közel-Keletre kell utaznia hivatalos ügyben. Edwin szülei intézték így, hogy elszakítsák Szilviától, hiszen menyasszonya van, Stázi. Róla persze az Orfeumban senki se tudott. Eddig. Az ezredes Bónit is jól ismeri, felvilágosítja a helyzetről és átnyújt neki egy meghívót az eljegyzésre.

(A képen: Edwin megkapja a hivatalos parancsot)

Az 1954-es rendezésben Cecília, a hercegné is tiszteletét teszi az Orfeumban. Régi barátai Ferkó és Miska azonnal felismerik benne a rég nem látott Cilikét, de az asszony megesketi őket, hogy megtartják titkát. A másik két feldolgozásban csak a második felvonásban derül ki, hogy Anhilte és Hilda ugyanaz a személy, de ne szaladjunk ennyire előre.

(A képen: Cecília találkozik Bónival)

Edwinnek mennie kell, viszont nem akarja, hogy Szilvia is elutazzon. Megparancsolja neki, hogy Budapesten várjon rá, míg visszajön. Megparancsolja? De milyen jogon? A férj jogán! Igen, el akarja venni szerelmét, erről egy kötelezvényt is ír, melyben ígéretet tesz rá, hogy nyolc héten belül feleségül veszi. Esküvő az Orfeumban!

(A képen: Szilvia és Edwin eljegyzése)

Úgy látszik, nekik sikerül, ők boldogok lehetnek együtt. Edwin abban a tudatban távozik, hogy szerelme várni fog rá, azonban Bóni megmutatja Szilviának a meghívót. Mondanom sem kell, hogy ez sokkolja a nőt. Hogy akarja őt feleségül venni, ha már van egy menyasszonya? Mégis elutazik és Bóni is elkíséri a turnéra.

A második felvonás helyszíne a hercegi palota, Edwin és Stázi eljegyzését ünnepeljük. Ugye emlékszel még, hogy Bóni is hivatalos e jeles eseményre? A meghívó két személyre szól, magával viszi újdonsült feleségét is. Nyugi, igazából nem nősült meg. Szilvia találta ki, hogy házaspárként érkezzenek a palotába. Szeretné látni az ifjú párt, kíváncsi Stázira és Edwin reakciójára is, amikor megtudja, hogy hozzáment a legjobb barátjához.

(A képen: Szilvia és Bóni megérkeztek a palotába)

Stázi érzi, hogy Edwin igazából nem őt szereti. Gyerekkoruk óta ismerik egymást, együtt nőttek fel, hiszen unokatestvérek. Tud Szilviáról, tisztában van vele, hogy övé a férfi szíve. Nagyon híres duettjük a Túl az Óperencián pont azt a kérdést feszegeti, hogy lehet-e boldog egy házasság szerelem nélkül.

(A képen: Edwin és Stázi)

A Csokonai Színház produkciójában gyönyörűen van szemléltetve a gyerekkori kapcsolatuk is ebben a dalban, úgynevezett boldogságtáncosok lépnek színpadra, mintha ők lennének a néhány évvel ezelőtti Stázi és Edwin. Ez a fajta táncos nosztalgia visszatér Szilvia és Edwin duettjében, az Emlékszel még? című dalban is. Ott az orfeumi esküvőt idézik vissza. Megjelenik a násznép, majd elkezd egymás felé sétálni a menyasszony és a vőlegény, de nem érik el egymást.

(A képen: Edwin, Szilvia és a boldogságtáncosok)

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Stázi és Bóni első látásra egymásba szeretnek. Edwin arra kéri barátját, hogy váljon el Szilviától. Úgy tűnik, mindenki megtalálta a párját, élhetnek boldogan.

(A képen: Edwin, Stázi, Bóni és Szilvia)

A fiatal herceg azonban elszólja magát, hogy egy elvált grófné ellen már igazán nem lehet kifogása a családnak, de a sanzonettet soha nem vehette volna el – vagy ha mégis, nem lettek volna boldogok.

A második felvonás fináléjában Szilvia bevallja, hogy soha nem volt Bóni felesége, és megmutatja Edwin kötelezvényét, amiben házasságot ígért neki. Edwin tartani akarja magát szavához, szerelme azonban emlékeztette, hogy nem lennének boldogok – hiszen pont ő mondta ezt korábban.

(A képen: Edwin és Szilvia)

A harmadik felvonás mindhárom rendezésben picit más. Az 1954-es előadásban egy parkban játszódik. Cecíliától megtudjuk, hogy Stázi megszökött Bónival, Edwin pedig Szilvia után utazott. Azóta semmit sem lehet tudni a fiatalokról. A hercegnének születésnapja van, ebből az alkalomból előző férjei is tiszteletüket teszik. Tőlük tudja meg jelenlegi férje és az egész udvar, hogy régen ő is ugyanolyan ünnepelt sanzonett volt, mint Szilvia. Miután lebukott, nem ellenzi tovább fia kapcsolatát – nem is tehetne mást, hiszen titokban már összeházasodtak.

(A képen: Cecília húzatja a nótáját)

A 2009-es változatban az Orfeumban játszódik az utolsó felvonás, a 2019-esben pedig még mindig a hercegi palotában vagyunk. Szilvia szereti Edwint, de haragszik is rá. Stázi közli Bónival, hogy csak akkor megy hozzá, ha összehozza a másik párt is. Edwin meg is érkezik, de Bóni elbujtatja majd telefonhívást színlel. Úgy tesz, mintha barátja a vasútállomásról beszélne, és épp készülne a vonat elé ugrani. Bejön a terve, hiszen Szilvia rögtön odaszalad, hogy elvegye tőle a kagylót és megakadályozza ezt a szörnyűséget. Ekkor előjön Edwin és boldogan öleli magához szerelmét. Most, hogy ők kibékültek, már Stázi és Bóni esküvőjének sincs semmi akadálya. Ezzel a fiatalok sorsa el is rendeződött. Két boldog szerelmespárt látunk a színpadon, azonban még nincs vége. Nyugi, őket már senki nem akarja szétválasztani.

Ami még hátravan, az Anhilte lebuktatása. Kerényi Miklós Gábor rendezésében Feri bácsi egy fényképet mutat a hercegnek egykori szerelméről, aki most az ő felesége. Gemza Péter darabjában pedig Terka intézi el, hogy találkozzon a hercegné és Kerekes Ferkó ráadásul Leopold jelenlétében – ők felismerik egymást, így már nem tudja letagadni az asszony, hogy ő volt régen Hilda, az akkori legünnepeltebb sanzonett.

(A képen: Leopold és Terka)

Ezek után nem lehet hibáztatni Edwint semmiért, hiszen az anyatejjel szívta magába az Orfeumot. De ne gondold, hogy bárki is neheztel a hercegnére a múltjáért, hiszen ez is csak azt bizonyítja, hogy egy sanzonett is tud herceget szülni.

Szerelem, csalódás, drámák tömkelege, titkok, hatalmas finálék, sorsfordító pillanatok, boldog befejezés. Ez a Csárdáskirálynő. Szeretettel ajánlom bármely feldolgozását mindazoknak, akik szeretik ezt a varázslatos világot. Ez a darab bizonyítja, hogy a szerelem tényleg nem ismer sem határokat sem pedig rangokat, és hogy egy előkelő ember múltjában is lehetnek titkok. De ezek a titkok olyanok, hogy ha nem is büszke rá az ember, anélkül talán mégse lenne ma az, aki.

(A képen: a finálé)

A képek forrása a Google és a Csokonai Színház honlapja