A padlás az a hely, ahol bármi megtörténhet. Titokzatos, tele csodákkal és varázslatokkal.

Herceg, Lámpás, Kölyök és Meglökő a négy szellem, akik évszázadok óta bolyonganak a Földön, keresve azt a helyet, ahol rájuk talál majd a Révész, és elviszi őket. Hogy hová? A csillagra, ahol élnek az emlékek, ahol várnak rájuk az örökre szépek. Herceg megérzéseit követve találnak rá arra a bizonyos padlásra, ami minden szempontból tökéletes, ahol véget ér a vándorlásuk, ahová eljön értük ő, a csodálatos Révész.

(A képen: Kölyök, Herceg, Meglökő, Lámpás)

Érkezik is valaki, de nem látja őket. Kiderül, hogy Barrabás, a gengszter az. Elrejt a padláson egy órát, majd maga is elbújik. Ezután Mamóka lép színpadra, ő viszont már látja a szellemeket – mert az ő szíve olyan romlatlan és tiszta, mint a gyermekeké. Mamóka egy kedves, idős hölgy, akit csak szeretni lehet - nagy szívfájdalma, hogy nincsenek unokái.

Őt követi a tetőről érkező Rádiós, aki épp felszerelt egy antennát Robinson működtetéséhez. A szellemek legnagyobb meglepetésére ő is látja őket. Rádi egy kibernetikus, akinek legnagyobb szenvedélye az informatika. Nem is nagyon foglalkozik mással. Az eredeti felvételen egy „kockát” látok megérkezni, a debreceni karakter egy picit más. A Csokonai Színház Rádiósa egy nagyon laza srác, aki él-hal a kibernetikáért, de az is egyből látszik rajta, hogy hatalmas szíve van, és hogy nagyon tud szeretni – ez később gyönyörűen kibontakozik.

Robinson, a szuperszámítógép – vagy ha úgy tetszik kísérleti kommunikátor – azonosítja a szellemeket. Hihetetlennek tűnik a történetük, hogy ők – akiket minden meséből kihagytak – ott állnak, és a tisztalelkű emberek kivételével senki sem láthatja őket. Rádi és Mamóka csak akkor kezdenek hinni nekik, amikor egy hívatlan vendég lép színre: Témüller Úr, a házmester. Ő egy undok vénember, de Balázs Péter és Dánielfy Zsolt egyaránt nagyon szerethetően formálja meg. A padlás lakói saját szemükkel győződhetnek meg róla, hogy Témüller nem látja a kedves vendégeket.

Ő azért jött, mert nem tetszik neki Robinson antennája, azt akarja leszedetni a tetőről – hiszen nem adott engedélyt annak felszerelésére. Nem akarja hagyni magát lerázni, de meglátja a bujkáló bűnözőt, és nyomban elinal. Mamóka is távozik. Ezután Robinson is felfedezi Barrabást, aki menekülni kényszerül. Lövöldözés hallatszik.

Ekkor jön Süni, a szomszéd padlás lakója. Zeneakadémiai hallgató, őrülten szerelmes a Rádiósba – de pszt, ő ezt nem tudja. Mindkét művésznőtől csodálatos alakítást láthatunk, Edelényi Vivien picit visszafogottabban, szolidabban formálja meg a karaktert. Neki is bemutatkoznak a szellemek, elmondják, hogy mit és kit keresnek – megtalálásában Rádi segítségét kérik. Robinson elindítja a csillagközi programot, az összeköttetés viszont megszűnik. Barrabás újra feltűnik, de Ütegnek sikerül lelőni őt, a holttest azonban nincs meg.

Nagy az ijedelem, amikor látják, hogy a gengszter ismét visszatér. A szellemek érzik, hogy ő nem az, akinek látszik. Elképzelhető, hogy ő lenne a Révész? Ennek szeretnének utánajárni, de kopognak. Ki lehet az? Témüller! Mindig a legjobbkor… Most azonban nem egyedül érkezett. Magával hozta a detektívet és Üteget, a nyomozó másik balkezét. Mivel a körözött személyt ebből a tetőablakból látták kizuhanni, átkutatják a padlást, de nem találnak semmit. A házkutatás sikertelensége után nincs értelme maradniuk, távoznak. Folytatódhat a „hogy lett körözött bűnözőből Révész” témakör boncolgatása. Nagyon egyszerűen! A Révész pont akkor érkezett, amikor Barrabás zuhanni kezdett és éppen átlépett a meghalásba. Bár a szabályzat kifejezetten tiltja, de nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy amíg a Földön van, ő legyen benne a lélek. Szerette volna kipróbálni, hogy milyen érzés embernek lenni. – Csodálatos!

(A képen: Rádi és Révész)

Visszajön Mamóka egy nagy adag szilvásgombóccal. Nem kicsit rémül meg, amikor meglátja a gengszter bőrébe bújt Révészt, de a szeméből látja, hogy becsületes. A jóízű falatozást a nyomozók visszatérése zavarja meg. Hirtelen érkeznek, nincs idő mindent elrejteni, Barrabás fegyvere Mamóka kezében marad. Nem tudják kimagyarázni, így az idős hölgy minden bűncselekményt magára vállal, amit az újságban olvasott. Letartóztatják. A tettestársainak vélt Rádit és Sünit is szeretnék megbilincselni, de a szellemek egy varázslatos finálé keretein belül megmentik a helyzetet.

A második felvonás elején Süni szeretné bevallani Rádinak az érzéseit, de ő nem figyel rá – reménytelen eset. A nagy egymásra találásra még várni kell, azonban támad egy ötlete, hogyan lehetne újra összecsatlakoztatni Robinson antennáját, ami az első felvonás nagy akciója közben szétcsúszott. Ennek előkészítéséhez hazamegy.

Lelkesen jönnek a szellemek, hogy megtalálták a megoldást: elviszik magukkal az emlékek földjére Rádit és Sünit is – elvégre nem kerülhetnek bajba a Földön, ha már nincsenek itt. A kibernetikus úr nem lelkesedik az ötletért, hiszen neki rengeteg dolga van még itt, ő még élni szeretne. Emlékszel, amikor azt írtam, hogy Kránicz Richárd alakításában a Rádiós egy laza, vagány srácként lép színpadra? Na, ez az a pontja az előadásnak, amire nincsenek szavak.

Bizonyára mindenki ismeri a Fényév távolság című dalt. Őszinte leszek, nem szeretem, amikor kiragadják a darabból és önálló dalként csendül fel akár egy tehetségkutatóban, egy falunapon, vagy bárhol máshol. Ilyenkor általában az énektechnikai bravúrok, a különböző zenei díszítések azok, amiket értékelnek a produkcióban, és elsiklanak az igazi mondanivaló fölött. Éppen ezért nem is fogadom szívesen akárkitől, nagyon kritikus tudok lenni, ha erről a dalról van szó. Sokan el tudják énekelni, de előadni csak kevesen.

A musical részeként egyértelmű, hogy miről is szól, érdemes nagyon figyelni a szövegre és arra, hogy milyen körülmények között hangzik el. Ez a laza srác, amikor elkezdett énekelni, elállt a lélegzetem. Léleksimogató hangjával előadta a dalt, a közönség megdermedt a székében, szem nem maradt szárazon, Kaszás Attila pedig biztos vagyok benne, hogy mosolyog a Mennyben minden alkalommal, amikor ilyen gyönyörű előadásban hallhatja ezt a csodálatos melódiát.

(A képeken: Rádi)

A vastapsot is nehéz elindítani a szívbemarkoló jelenet után, nemhogy megszólalni. De az előadásnak folytatódni kell, hiszen ezzel nincs vége. A Révésznek ki kell ugrania Barrabás bőréből. Már éppen rászánná magát, amikor helikopterekkel érkeznek a padlás lakói ellen. Persze az akciót le kell fújni, hiszen „ember van a tetőn”. Ki az az őrült, aki ilyen helyzetben képes oda felmászni? Természetesen nem más, mint Süni. Zenebohócnak öltözve összekapcsolja az antennákat, hogy Robinson ismét működésbe léphessen. Miután a tető újra szabad lett, mégegyszer megkísérelik annak megemelését, de Robinson hóesést idéz elő, hogy a rendőrség munkáját tovább nehezítse. Ez a helyzet tökéletes arra, hogy elstartoljanak a szellemek a Révész vezetésével az Emlékek Földjére. Búcsúzóul otthagyják újdonsült barátaiknak a Varázskönyvet, hogy mindig emlékezzenek rájuk.

Olyan üres lett hirtelen minden. De úgy, ahogy a függöny sem gördül le, az élet is megy tovább, bármi történjék. Búcsút kellett venni azoktól, akiket megszerettünk. Bármennyire fáj is, ez a világ rendje. Ahogy Kölyök énekli – magam sem tudom szebben megfogalmazni – „ez a Föld oly gyönyörű világ, mikor veled van sok régi barát, de az emberek születnek, élnek és végül az Emlékek Földjére érnek”. Ebben a mondatban minden benne van. Mondanom sem kell, hogy az előadás ezen pontján is mindenki a könnyeit törölgette. De mosolyogjunk! A szellemek hosszú bolyongás után végre hazatérnek, erre vártak évszázadok óta. Természetesen ők is mindig emlékezni fognak a padlás lakóira.

(A képen: Mamóka, Rádi, Süni és  a szellemek)

Azt kérdezed, hogy mi történik ezután? Révész gondoskodott arról, hogy Barrabás holttestét megtalálják a rendőrautó alatt, de van más gond is. Emlékszel? A gengszter elrejtett egy órát. Nos, az igazából egy bomba volt, ami néhány perc múlva robban. Szerencsére Üteg bombaszakértő! Viszont retteg ezektől a szerkezetektől, mivel pontosan tudja, hogy mire képesek. A félelem teljesen blokkolta az izmait, képtelen hatástalanítani a bombát. Ő maga akar vele felrobbanni. Magához szorítja, hogy tompítsa a hatását, de Rádi ezt nem hagyja. Kiveszi az órát Üteg kezéből, elküldi onnan és ráparancsol, hogy vigye magával Sünit is. Nem tudhatja előre, hogy sikerülni fog-e a hatástalanítás, ezért azt akarja, hogy senki ne legyen a közelében, ha esetleg felrobbanna – micsoda férfi! Mondanom sem kell, hogy a szerelmes lánynak esze ágában sincs magára hagyni a fiút ebben a szituációban.

Nem kapnak instrukciót, hogy melyik vezetéket kellene elvágni, Robinson is tanácstalan, utolsó reményük a Varázskönyv – hátha van benne valami tanács az ilyen helyzetekre. Van: „ha két lehetőség közül nem tudsz választani, hunyd be a szemed”. Nagy segítség... Nincs más hátra, csukott szemmel kell elvágni a vezetéket. Rádi és Süni legnagyobb meglepetésére áll a padlás! Sikerült! Vagy mégsem? Robinson szerint egyetlen módon lehet kideríteni – „érzékszervi próbával”. Az eredmény pozitív, mindenki életben van.

A felügyelő visszatér, hogy közölje az ítéletet: Mamókát, Rádit és Sünit ártatlannak találta. Üteg kitüntetést kap a bomba hatástalanításáért – elvégre ő a szakértő, nyilván ő végzete ezt a mestermunkát. És hogy mi lesz Témüller Úrral? Letartóztatják a hatóság többszöri félrevezetéséért.

Mamóka csalódott, amikor megtudja, hogy elmentek a szellemek, akiket úgy megszeretett. De várjunk csak! Mégis van itt valaki. Egy ismerős arc: Barrabás! Pontosabban csak a szelleme. Nem fért fel a hajóra. Személyisége átalakulóban van, már javul – megígéri Rádi, hogy segítenek neki, hiszen így áll a Varázskönyvben is.

Van egy padlás Kelet és Nyugat között, ahol bármi megtörténhet, és meg is történik – ha nyitottak vagyunk rá. Mert kell egy hely...

Szeretettel ajánlom ezt a félig mesét félig musicalt minden korosztály számára, hiszen mindenki megtalálhatja benne azt, amit hazavihet magával. Legyen az egy dallam, egy mondat, egy poén, vagy akár egy látásmód. A legkisebbek számára ez egy kedves történet, tele izgalommal, szerethető karakterekkel és boldog befejezéssel, a nagyobbak pedig emellett rengeteg mélységet, életigazságokat is felfedezhetnek benne.

Amikor ezt a darabot nézzük, akkor engednünk kell, hogy elvarázsoljanak minket a színművészek. Azon túl, hogy minden szereplőtől rengeteget lehet tanulni, felnőttként nagyon fontos, hogy merjünk gyermekiek is lenni – hiszen ezeket a kedves szellemeket csak az láthatja, akinek a szíve olyan tiszta, mint a gyerekeké.

 (A képen: a finálé)

A képek forrása a Google, a Wikipedia és a Csokonai Színház honlapja